Jószay Magdolna /Magdileona/
Januári napfény
Arany verőfény áraszt el mindent.
Ragyog a Nap, de hirtelen észbe kap:
- még csak január van,
s rajta a paplan
nem elég -, így hát alákúszik gyorsan,
s pár percig nem is látszik át
fénye sötétszín dunnáján.
Majd mintha melege lenne,
s újra kint szeretne
aranylani kicsit - lázas talán?
Figyelem - egész nap ezt játssza,
erejét próbálgatja,
dunnája védelmét el nem hagyja,
kíváncsi is, kiragyog kacérkodva
- némi átmenettel -,
aztán csak rájön, az ő ideje
még nem most jött el…
de azért a felhők mögül
ki-kikacsintgatva
friss meleg színt hoz,
s mosolyt az arcokra.
¤
Januári pillanat
Mező, tág határ -
hol most e fagyokban
bársonyfekete
varjakon kívül
madár sem jár -
a végtelen vesz körbe,
a láthatár előtt
nincs akadály.
Vajon merről
fúj most a szél?
Bárhogy állok,
metsző hidege
mindig arcomba ér.
Milyen színtelennek
tűnik így a tél…
az itt készült
színes fénykép is
lehetne tán
fekete-fehér…
Miközben bennem
születik a szó,
hangtalanul, puhán
elered a hó…